Figyelembe véve a klímaválságot és a globális műanyagszennyezést, sokan úgy gondolják, hogy az anyagok, különösen a műanyagok újrahasznosítása a megoldás a műanyagszennyezésre. Az újrahasznosítás csökkentheti az erőforrás-felhasználást, megelőzheti a pazarlást és csökkentheti a szén-dioxid-kibocsátást. A körforgásos gazdaság fontos alapja. Egyes anyagok újrahasznosítása viszonylag egyszerű, de a műanyagok újrahasznosítása összetett célkonfliktusokkal jár.
A fosszilis alapú műanyagok újrahasznosítása különösen fontos az elégetéshez (hővisszanyerés) vagy egy használat után a környezetbe való kidobáshoz képest. Svájc számos városában a műanyag hulladékot, pontosabban a vegyes háztartási műanyagokat műanyag zacskókba lehet gyűjteni, majd gépekkel válogatni és újrahasznosítani.
Az újrahasznosítási folyamat azonban hamarosan eléri a határát. Környezetvédelmi szempontból a mechanikai újrahasznosítás akkor a leghasznosabb, ha az újrahasznosított anyagok a lehető legnagyobb mértékben helyettesítik a natív anyagokat. Ez azt jelenti, hogy a gyártás és az égetés során elkerülhető a szén-dioxid-kibocsátás, és a műanyagok nem kerülnek a hulladéklerakókba vagy a környezetbe. Az új műanyagok cseréjéhez azonban jó minőségű újrahasznosított anyagokra van szükség, és éppen ez a probléma.
A vegyi anyagok megzavarhatják az újrahasznosítási folyamatot
Különböző típusú műanyagokat gyártanak és használnak, amelyek ismétlődő monomer egységekből álló polimer láncokból állnak. Az alkalmazástól függően ezek a polimer láncok számos további vegyszert is tartalmaznak, beleértve a stabilizátorokat, lágyítókat és égésgátlókat, amelyek a szükséges tulajdonságokat adják a műanyagoknak. Az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja számára írt jelentésben a kutatók megállapították, hogy a műanyagokban akár 13 000 vegyi anyagot is használnak. Ezen anyagok közül sok káros lehet az emberi egészségre és a környezetre. Egyes esetekben azonban ezeket az anyagokat nem szabályozták megfelelően.
A nagy mennyiségű műanyag és adalékanyagok gyakran rontják az újrahasznosított anyagok minőségét, és a gyakorlatban megnehezítik vagy lehetetlenné teszik az újrahasznosítást. Ezért ha sok műanyag termék nem készíthető újrahasznosított anyagokból, és csak új anyagokból készülhet, akkor az egyre több műanyag hulladék összegyűjtése nem lesz nagy segítségünkre.
Súlyosabb probléma, hogy a tartós műanyag termékek gyakran tartalmaznak adalékanyagokat, amelyekről ma már tudjuk, hogy károsak az emberi egészségre és a környezetre. Ha ezeknek a műanyagoknak az újrahasznosítását nem gondosan kezelik, az ahhoz vezethet, hogy a szabályozott vegyszerek hosszabb ideig keringenek a piacon, ahelyett, hogy kikerülnének a körforgásból.
A színes műanyagok hátrányai
Az élelmiszerekkel ellentétben a műanyaggyártóknak ritkán kell nyilvánosságra hozniuk képleteiket és összetevőiket. Ez azt jelenti, hogy az emberek nem tudják, milyen összetevőket tartalmaz a legtöbb műanyag termék, és azt sem, hogy biztonságosan újrahasznosíthatóak-e. A tanulmány célja annak meghatározása, hogy a műanyagok milyen anyagokból készülnek, és újrahasznosíthatók-e.
Például az Environmental Science and Technology folyóiratban megjelent tanulmány részeként a kutatók a közelmúltban együttműködtek más svájci egyetemek kollégáival, hogy megvizsgálják a polivinil-kloridból (PVC) készült műanyag padlóburkolatokat. A polivinil-klorid fontos műanyag az építőiparban, és gyakran újrahasznosítják (újrahasznosítási arány: 16%). Ebben a tanulmányban a kutatócsoport 151 új, Svájcban vásárolt PVC padlóburkolatot tesztelt nehézfémek, lágyítók és egyéb vegyszerek tekintetében.
A kutatási eredmények meglepőek. 24 (16%) új padlóburkolatban találtak káros, régóta betiltott adalékanyagokat, például stabilizátorként és lágyítóként használt ólmot DEHP (egy ftalát). Az egészségügyi veszélyek miatt az Európai Unió és Svájc betiltotta az ólom és a DEHP használatát új anyagokban. Ezért a kutatók úgy vélik, hogy ezek az anyagok még mindig megtalálhatók az új padlóburkolatokban, valószínűleg az újrahasznosított anyagok szennyeződése miatt.
polivinil-klorid.
A padlóburkolatok további 29%-a tartalmaz egyéb ftalát lágyítószereket, amelyek felhasználása még engedélyezett, de továbbra is aggodalomra adnak okot. Egyes ftalátok feltehetően endokrinromboló és rákkeltő hatásúak, és különféle betegségekhez kapcsolódnak.
Az emberek mindig is azt hitték, hogy a polivinil-klorid padló a káros vegyi anyagok fő forrása az épületekben, mivel lágyítószereket bocsátanak ki. De valójában az emberek még mindig nagyon keveset tudnak a kémiai összetételéről.
Hogyan lehet megoldani ezt a problémát?
Ez a példa azt szemlélteti, hogy a műanyagok sokféle vegyszert tartalmaznak, és nem átlátszóak, ami nemcsak a körforgásos gazdaság számára jelent problémát, hanem veszélyt is jelent az emberekre és a környezetre.
A jövőben fenntartható módokat kell találni a PVC padlóburkolatok újrahasznosítására anélkül, hogy károsítaná az emberi egészséget. Ez szigorúbb ellenőrzést és folyamatokat igényel a káros vegyszerek eltávolítására az újrahasznosított PVC termékekből. Gyakorlati módszereket dolgoztak ki a ftalát lágyítók műanyagokban történő kimutatására, és ezeket a módszereket be kell építeni az újrahasznosítási rendszerbe.
Más vegyi anyagokra azonban jelenleg nincs gyors és egyszerű kimutatási módszer. Ebben az esetben a kutatók úgy vélik, hogy továbbra is szükség van más típusú műanyagok és vegyszerek gyors és egyszerű elemzésére, különösen a gyártási folyamatok kiigazításával.
Ha a jövőben több új anyagot kell cserélni, akkor jobb minőségű újrahasznosított anyagokra lesz szükség. Ez a gyakorlatban elsősorban a felhasznált különböző műanyagok és vegyszerek mennyiségének csökkentését, szabványosabb anyagtervezési módszerek átvételét, az újrahasznosítás kezdettől fogva történő figyelembevételét, valamint az ellátási lánc átláthatóságának javítását jelenti.
